Felhagytam a dohányzással, és tanácsot adok neked

Rossz anya, aki nem szoptat?

Ismét visszaakasztottam a hallgatót; csalódás, bosszúság nélkül, inkább egyfajta megnyugvással - újabb haladékot nyertem a vallomásra. Nem véglegesíthetem, de felhasználhatom mentségként, lehetőségnek; mintha ez lenne az egyetlen okom, amiért továbbra is itt maradok és újabb félórát fordítok a tökéletesen egyoldalú várakozásra.

A fény idegenül botladozott a teremben.

Legolvasottabb cikkek

Vékony neszek súrolták a csendet; a pincér diszkréten ásított, tálcáját beljebb tolta a pulton - az üres csészék koccanva felzajongtak. Hiába fegyelmezem magam, hogy könnyedén s határozottan mozogjak; úgy érzem, vánszorgok csupán; s mintha a helyiség sem lenne valóságos; kopár színpadkép: barnult falak, színehagyott brokátok, cirádás falikarok; összhangzó dísztelenség.

Egy nő, ölében lepedőnyi színes magazin; szinte ráfordul, széles karimájú nagy szalmakalapja betakarja. Látom, megint óvatosan utánam fordul; tartózkodó s mégis félreérthetetlen oldalpillantásokkal kíséri visszatérésemet.

Felhagytam a dohányzással, és tanácsot adok neked

Honnan is sejthetné, hogy ezt a sarkot akarom csupán; enyhén bicegő asztalával - bárhová térek be, csalhatatlan ösztönnel tudom kiválogatni az efféle helyeket - szinte üldöznek az elrepedt üveglapok, kiégett terítők, nyikorgó bejárati ajtók.

Hogyha háttal fordulhatnék, talán tudatosulna benne: feleslegesen képzelődik. Nyolc tantusz van nálam, ennyiszer megszólalhatnék, elkötve magam ettől a semleges szigettől, de valójában megszólalni sem akarok.

Felhagytam a dohányzással, és tanácsot adok neked cigarettára szedett tabletták neve

Csak Felhagytam a dohányzással elereszkedett tagokkal, bámész egyhangúságban játszva a valóraválthatatlan illúzióval: magam vagyok, pedig az eszmélés óta, az első felidézhető emlékkép óta sohasem lehetek többé egyedül magammal.

Ha legalább csomagolnék, hiszen azt senki nem végzi el helyettem; mégsem teszem - két éve elköltöztem onnan, most kezdjem összeszedni a holmijaimat? Pusztán a személyi igazolványom rendezett, helyén minden adat, az állandó éppúgy, mint a szükségszerűen Felhagytam a dohányzással hát látszatra feltehetően szimpla eset vagyok.

Egy jó harmincas építészmérnök, átlag tízórás munkaidővel, igénytelen ebédekkel és önállóan beszerzett vacsorákkal. Tudok mindent az ital és a cigaretta ártalmasságáról, amikor lázam van, lefekszem, és magam mosom az ingeimet az utóbbi húszvalamennyi évben.

Erre még anyám szoktatott rá örökös példabeszédei legkedvesebbikével: "Te nem vagy Szántó Dávid.

Felhagytam a dohányzással, és tanácsot adok neked profik leszokni az ivást és a dohányzást

Keservesen teremtem elő a kenyeret, nem foglak kiszolgálni. Én már pénzt adtam haza ebben a korban, te meg csak élősködsz rajtam.

Hamarosan zsúfolva lesz az asztalom pohárral. Az alkoholellenes mozgalom agitátorai innen tarthatnának meggyőző szónoklatot: az ital semmit nem old meg! Aki otthon csinálja ugyanezt, legalább nem teszi magát közszemlére.

Felhagytam a dohányzással, és tanácsot adok neked dohányzásellenes szálloda

Sári az egész lakást elsötétítette, mécseseket lobogtat a szemfényvesztő gyászpompa kedvéért; és vár, hiszen közös dolgainknak még csak az elodázhatatlan részét intézte el velem. Ennek a beszélgetésnek éppúgy nincs számukra jelentősége, ahogy Nikolnak sem volt; őrizd meg magad! Egy anya szava ér annyit, mint a tiéd.

De ez nem az ő temetése. Tíz nap óta botorkálok leltár nélkül egy rettenetes hagyatékban, amelyet szét kellene szednem, ha látni akarom, mennyi illet meg belőle, miközben rezzenéstelen arccal dohányfüggőség akupunktúrás kezelése, "gránit jellem vagyok", "egy cinikus fráter", nem pedig "elintézett ember" - ahogy Tóth Ármin "kollégám" mondja a hátam és tanácsot adok neked.

Egyedül Dévi tudja rólam az igazat. Talán most is engem hajszol valahol, mert nem bízik bennem többé, hiszen fajsúlytalan ígéretekkel ámítgatom: "hogyne, persze, természetesen! Mondd meg őszintén, mostantól mindenkit magad elé engedsz?!

Népszerű idézetek

Egy Tóth Áront is Félreálltam, megvártam, és Dévi mégis azt hiszi, most újra alászállhatunk a kezdet kezdetére. Bevásárol, fizet az OTP-ben villanyra, gázra, pénzt vesz ki, meg a Szakival tárgyal; szeret mindent elrendezni, mielőtt hosszabban elmegy.

És mi hamarosan útnak indulunk. Mióta kivettük az ujjunkat a szánkból, beszélünk róla, terveket szövünk; mire várunk? Évről évre csak azt rendezzük dossziéba, amire ismét nem jutott időnk. Ha betódul a világosság, cserben hagy a képzeletem, és akkor szembe kellene találkoznom magammal.

2020. év 3. negyedév kérdései

Azt hittem, van elég erőm, s csak elszánás kérdése mindössze, úgy kormányozni a gondolataimat s az elfoglaltságaimat, össze ne találkozhassunk, de amíg az értelmem cserben nem hagy, haszontalan önámítás ez is. Az elesettség csöndje delejez. Magam köré gyűjthetném a mindenséget.

3. NAP: 6 TANÁCS figyelemelterelésnek - Leszokom a dohányzásról vlog

A csengés árván rezeg a membránban. Igazán megtettem mindent, nyugtatom magam; hajnal óta készülök a nagy vallomásra: megint becsaptalak. Lenke ugyan Felhagytam a dohányzással a házig kísért, fel sem merült benne, hogy csak megvárom az elköszönését, aztán ellenkező irányban odébb állok.

Rossz anya, aki nem szoptat?

Tulajdonképpen az útlevelemért is elindultam, akkor és azon a napon, amikor meghagytad, aztán magával rántott a népes lüktetés, az átkelőknél, járdákon torlódó tömeg; táskák és testek ütődtek hozzám - felvehettem volna az utca ritmusát.

Hiszen évtizedek beidegzettsége vonz a sietéshez, hajszába kezdeni a beosztott idővel; valakivé vagy valamivé felváltani a perceket.

hogyan lehet leszokni a dohányzásról vakolattal

Mégis a ballagásra fegyelmeztem magam. Hagytam, hogy megállítson egy-egy kirakat, másnak szánt szavak ütközzenek fülembe; nem tűnődtem rajtuk, nem juttatnak eszembe semmit; még azt sem: az útlevelemért kell mennem, lelkemre kötötted - régebbi pontos és szervezett életemben sosem kapott szerepet a feledékenység.

Lejutottam a rakpartra.

Orvos válaszol

Kamaszkori céltalan kóborlásaimnak is mindig itt volt a végállomása; magam sem tudom, mi vonzott a Dunához. Időtlen szemlélődés. Nehéz vízszag kapaszkodott az orromba, békesség vett körül; múló zajok: a méltóságteljes lomhasággal haladó vontatók nyomán hullámok siettek föl-le a lépcsőkön. Túlparton egy daru óriás teste nyújtózott mozdulatlanul a magasba, halott nyugalma végigdőlt a köveken; együtt a júniusi forrósággal.

Nagyságát széthúzta a felhőtlen ég, de a szürkés sóderhalmok eltördelték súlyos árnyékát, hogy az erőtlen szellő könnyedén lóbálhassa, akár a meleget. A munkátlan acélhuzalok kéken csillogtak a fényben.

Észrevétlen felemelhetné a testem, gondoltam - mint talpunk a port, de mennyivel jobb a magasban, mikor a mélyben sem tudunk mit kezdeni magunkkal.

hozzászólások